A
tanulmánykötet első része az önálló személyiség, az „én” megszületését és
fejlődését írja le attól a pillanattól kezdve, hogy a gyermek a tükörben
felismeri és megnevezi Önmagát. A veleszületett temperamentum, a szociabilitás,
az önkontroll és az önértékelés kérdéskörei is „terítékre kerülnek”. Szó esik
azokról a legáltalánosabb tényezőkről is, melyek meghatározó jelentőségűek
lehetnek a személyiségfejlődés szempontjából (p1. fiúnak vagy lánynak
született-e a gyermek, hányadik testvérként, milyen temperamentummal stb.).
A
további fejezetek témája az a folyamat, amely során a kisgyerek társadalmi
lénnyé érik: lassan elsajátítja a mindenkori „másik”-hoz való viszonyulások
bonyolult rendszerét. Kortárs kapcsolatok építésén keresztül válik egyre
gyakorlottabbá a közösségi életben. Kiemelt jelentősége lesz a játéknak, a
jószívűségnek, a vetélkedésnek és az agressziónak. Az óvodáskor idején
rajzolódik ki – szerencsétlen esetben – az agresszív gyermek portréja.
A szerző
leírja azokat a nevelési módszereket, amelyek az ilyen gyermeket letéríthetik
arról a fejlődési pályáról, amely beavatkozás híján a társadalom peremére
vezetné őt.
Végül külön fejezet taglalja az óvodáskorúak barátságát, az első
olyan személyes kapcsolatot, amelyben az ember korosztályának egy korábban
ismeretlen tagja felé irányítja érdeklődését, szeretetét.
A tanulmányok
olvasmányos, könnyen érthető stílusa lehetővé teszi, hogy hozzáértők és
laikusok, szülők, nagyszülők és pedagógusok egyaránt élvezettel és haszonnal
forgathassák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése